Evolúciós tekintetben az
énekesmadarak
mondhatók osztályukon belül a legsikeresebbeknek.
Csoportjuk a ma élõ madárcsaládok több
mint egyharmadát, az összes madárfajnak
csaknem 60%-át foglalja magában.
Sikerük egyik oka minden kétséget
kizáróan az,
hogy igen sokféle élõhelyet
hódítottak meg.
A feltevések szerint legföljebb 120,
de legalább
65 millió éve jelentek meg az énekesmadarak
õsei.
Még ma sem tudjuk biztosan,
milyen rokonság fûzi õket más madarakhoz,
de sok közös tulajdonságukból
ítélve
feltehetõleg egyazon õstõl származnak.
A legelsõ énekesmadarak valószínûleg,
mintegy százmillió éve éltek.
A legrégebbi ismert énekesmadár-kövületek
40 millió évesre tehetõk - ezek között
megtalálhatók a ma élõ cinegék
és seregélyek
rokonai is. A pacsirták és fecskék elõdei 35
millió éve bukkantak fel.
Mintegy 7-25 millió éve, amikor az éghajlat
szárazabbá vált, és az erdõket
füves
pusztaságok váltották föl, sokféle
új lehetõség
nyílt meg a madarak elõtt, amelyek birtokukba
is vettek az új élõhelyeket.
Énekesmadarak sokasága fejlõdött ki,
többek
között billegetõk, rigók, amerikai
poszáták,
varjak és gébicsek. 2,5 millió évvel
ezelõttre
pedig már valamennyi ma élõ
énekesmadár-család megjelent.
Szinte az egész világon, az északi
tundráktól
a trópusi területekig mindenütt meghonosodtak.